Nevelési rendszer kialakítása

Magatartászavaros gyermekek részére javasolt nevelési rendszer kialakítása

Hiperaktivitás és viselkedésproblémák kezelése pszichológusi szemmel című cikkünkben már beharangoztuk, hogy javaslatot teszünk olyan rendszer kialakítására, amely

segíthet a magatartászavaros gyermekek fejlesztésében, súrlódásmentesebb nevelésében.

Hogyan lehet ilyen rendszert megalkotni?

  1. A két szülőnek össze kell ülnie.

    Igény esetén szakembert is bevonhatnak a megbeszélésbe, főkép, ha nagyon különböző az elképzelésük a szabályokról. A gyermek viselkedésének megváltoztatásához elengedhetetlen, hogy azonos módon reagáljon mindkét szülő, még ha nem is értenek egyet. Ellenkező esetben a gyermek ki fogja használni a két szülőt, és viselkedése nem fog megváltozni, maximum negatívan.

  2. A szülőknek meg kell beszélniük, hogy mik a szabályok, amelyeket mindenképpen be kell tartani.

  3. Fontossági sorrendet kell megállapítani, hogy mik a fő szabályok, és mik a kisebbek.

    Ezek alapján lehet majd a következményeket is kitalálni. A gyermek számára nagyon fontos, hogy a tettével arányosan kapjon büntetést, különben a sértettség érzése lesz erősebb, és nem tanulja meg a szabályt. Felnőttként is tudjuk, hogy a szabálysértés kisebb büntetéssel jár, mint egy baleset okozása, vagy gyilkosság. Szabálytalan parkolásért nem kap senki életfogytiglani büntetést.

  4. Fontos kitalálni, hogy milyen jutalmak és milyen következmények lesznek, és arányosan össze kell kapcsolni a szabályokkal.

    Jutalomnak számít minden olyan dolog, amelynek a gyermek örül, amivel ösztönözni, segíteni lehet őt, hogy egy adott viselkedést megtanuljon. Nem célszerű, ha irreálisan nagy jutalmak vannak, sokkal fontosabb a szülőkkel való kapcsolat, hozzájuk való kötődést. Így az együtt eltöltött játékidő, egy plusz mese, teljes figyelem, vagy szavakkal történő dicséret  mind működhetnek. Annyi a lényeges, hogy minél specifikusabb legyen a dicséret, hogy tudja, azért van megdicsérve, mert “ilyen ügyesen megtanulta összepakolni a könyveit, mint egy nagy iskolás, és már ennyire ügyesen tud vigyázni a dolgaira”. Érdemes a “szuper vagy”, “te vagy a legjobb gyerek, hogy ezt megcsináltad”, stb. általános kijelentéseket használni, mert nem is veszik annyira komolyan, másrészt nem tudja, hogy mi az a viselkedés, amit ismételnie érdemes.

A büntetésnél fontos, hogy a gyermek előre tudja pontosan, mi az elvárt viselkedés. Persze vannak olyan helyzetek, amikre nem lehet felkészülni, de tanulni akkor fog belőle, ha a szabályok határozottak, és a következmények ismertek, kiszámíthatók.

A lelki fröccs nem sokat ér.Nem győzöm hangsúlyozni azt, hogy a tett és a következmény megfelelő mértékű legyen. Az azonnaliság is elengedhetetlen, hiszen a hatékonyságot növeli, ha azonnali visszajelzést kap a gyermek.

A leszidás, hosszú lelki fröccs, stb. nem túl hatékony

mert a gyermek csak megtanulja, hogy ki kell bírni a “rizsát”, aztán csinálhatja ugyanúgy.

Az azonnaliság is ezért fontos,

mert ha csak tizedszerre kap büntetést, azt erősítik meg benne, hogy kilencszer nyugodtan átlépheti  szabályt.

Érdemes arra is figyelni, hogy bizonyos “büntetések” valójában jutalmak, és a gyereknek megéri, hogy újra rosszaságot csináljon: a hosszas leszidás a gyermekre való figyelés, ami sok esetben neki jó, illetve a szobába küldés egy nagyon kellemes elfoglaltság lehet, mivel ott vannak a játékai, és egy ismert, biztonságos környezet.

Nagyobbaknál jól működnek a feltételhez kötött alkuk, amelyben a gyermek és a szülők megállapodnak, hogy milyen dolga van a gyermeknek, amiért pl.: a nap egy szakaszában tévézhet, számítógépezhet, stb. Akár le is lehet írni, aláírni, mint egy felnőtt szerződést.

Így a gyermek önállóságában, felelősségében is meg lesz erősítve. Illetve ismert, kiszámítható lesz a rendszer. Természetesen itt is elengedhetetlen annak a megbeszélése, hogy a teljesítés elmaradása mivel jár (pl. tv, számítógép megvonása).

Ezek az irányelvek persze mindenkinél másképp működnek, ezért is fontos a legelső pont, vagyis a szülők közös leülése.
Az adott gyermekhez és az adott családhoz kell kitalálni, hogy mi az elvárható szabály, mi a jutalom annak a gyereknek, és hogyan lehet következményt kitalálni.

Standovár Sára írása