A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar komorbiditása igen magas, ami azt jelenti, hogy gyakran párosul más betegségekkel, illetve gyakran jelentkezik együtt a kortársakhoz képest lassú vagy elégtelen fejlődéssel. Ha az ADHD-s betegnek motoros koordinációs zavarai vannak, az érzékelhető mind a finommotoros, mind a nagymotoros mozgás esetén. Ilyen esetekben a beteg mozgása esetlennek, rendezetlennek hat.

A koordinációs zavarok és az ADHD

Az ember mozgásáért, összetett mozgásformáinak koordinációjáért az úgynevezett motoros képességek felelősek, ezek ugyanis gyakorlatilag a különböző mozgások végrehajtásának alapvető feltételei. Ezeknek a motoros képességeknek egy része öröklött, míg másokat a fejlődés során sajátítunk el, természetesen a veleszületett adottságokra építve, azokat fejlesztve.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő gyermekek esetében nem ritka a motoros képességek nem megfelelő fejlődése, aminek köszönhetően a gyermek mind a finommotoros tevékenységek, mint a nagymotoros tevékenységek során ügyetlen, esetlennek hat és nem képes saját cselekvését megfelelően koordinálni.

Megfelelő kezelés: nem lehet elég korán elkezdeni?

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart, valamint az esetleges vele járó koordinációs nehézségeket és a finommotoros működési problémákat a legkorábban négyesztendős korban lehet bizonyosan megállapítani. Ez a betegség az esetek jelentős részében a gyermekeket érinti, felnőttkorra kinőhető, de legalábbis érzékelhetően enyhül, azonban a vele járó problémák és betegségek véglegesek lehetnek, éppen úgy, mint a lelki sérülések, melyeket a gyermekek lassú fejlődésük miatt átélnek.

Éppen ezért az ADHD, illetve a vele járó mozgásproblémák kezelését nem lehet elég korán elkezdeni: a cél, hogy a gyermek lépést tartson kortársaival, lemaradása a lehető legkevésbé legyen feltűnő.

Az ADHD kezelése természetesen a pontos diagnózisig nem lehetséges, azonban az esetleges koordinációs nehézségek már csecsemőkortól kezelhetőek. Ami pedig a legfontosabb, az ilyen jellegű „kezelés” nem lesz kárára a babának abban az esetben sem, ha végül kiderül, hogy gyermekünk csupán lassabban indult fejlődésnek, de egyébként tökéletesen egészséges.

A finommotoros és nagymotoros működési problémák kezelése ugyanis ebben a korban nem áll másból, mint célzott masszírozásból, tornáztatásból, akár szakértő bevonásával is. Ez pedig garantáltan nem árt a kicsinek, semmilyen szempontból.

Mikor kezdhetünk ADHD-ra és koordinációs zavarokra gyanakodni?

A gyermekeknek a 4-5%-a szenved a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar valamely típusától, illetve azok kísérőbetegségeitől. A végső diagnózis csak az óvodáskor vége felé állapítható meg, azonban bizonyos jelekre már csecsemőkorban érdemes odafigyelni. Természetesen minden gyermek más, mindannyian más tempóban fejlődnek és a kezdeti fejődés gyorsasága nem feltétlenül van hatással a jövőbeni képességekre, azonban a fent leírtaknak megfelelően, a fokozott figyelem bizonyosan nem árt a kicsinek.

Csecsemőkorban gyanakodhatunk ADHD-ra, ha a kicsi napközben tartósan kevesebbet alszik, mint amennyi átlagosan elvárható, és túlzottan sokat sír, mozgékony, követelőző, nyugtalan, ingerlékeny és hangos. Ezen felül gyanakvásra adhat okot, ha a szoptatás vagy az etetés problémássá válik, ha a kicsi hajfájós vagy emésztési gondokkal küzd, illetve ha a mozgásfejlődés későn indul meg, vagy a kúszás, mászás szakasza teljes mértékben kimarad.

Cipőkötés és hintázás

cipőfűzés

A nagymotoros tevékenységek, ami gyakorlatilag nem más, mint a mozgáskoordináció, az élet minden területén elképesztően fontosak, kezdve a járástól a hintázáson át a biciklizésig. A nehézkes, ügyetlen járás, a különböző sporttevékenységek elsajátításának képtelensége mind az ADHD-val együtt járó koordinációs zavarokra utalnak.

Az ADHD mellett ezen felül jelentkezhetnek a finommotoros működés problémái is. A finommotoros képesség nem más, mint a megfelelő kéz-szem koordináció, valamint az ujjakkal végzett apró mozdulatok. Ezen készségek fejlődési rendellenessége esetén a gyermek nem képes elsajátítani a cipőkötést, de problémás lehet a megfelelő vonalvezetés rajzolás közben, az evőeszközök megfelelő fogásának elsajátítása, sőt, a finommotoros működési problémák vezethetnek diszgráfiához, hiszen ide tartozik az íráskészség elsajátítása is.

Hogyan küzdjük le a fejlődési koordinációs zavart?

A nagymotorika és a finommotorika fejlődése hosszú távon elképesztően fontos. A finommotoros tevékenységek hatesztendős kor körül indulnak fejlődésnek. Ugyan a kéz és a szem koordinációja bizonyos szempontból veleszületett, azonban a gyermekkori fejlődés meghatározza számos későbbi készség elsajátítását, hatással van többek között a kézírásra is.

A fejlődési koordinációs zavar nem más, mint a mozgás rendezetlensége, ami megmutatkozhat, összerendezetlenségben, beszédhibákban, valamint a kéz-szem és a kéz-láb koordinációs problémáiban.
Ennek jele lehet még a hipermotilitás is, ami annyit tesz, hogy a gyerek folyton, céltalanul matat, mindig van valami a kezében.

Az ilyen jellegű zavar, függetlenül attól, hogy önállóan vagy valamely betegség kísérőtüneteként jelentkezik, minden 20. fiúgyermeket érinti. Az általános vélekedés szerint ezek a készségek, főleg a későgyermekkor után nem fejleszthetőek. Érdekesség azonban, hogy egy 2012-es kutatás eredményeinek értelmében egy modern számítógépes játék jó hatással volt a fejlődési koordinációs zavartól szenvedő gyermekekre: a kísérletben résztvevő nyolc gyermek a hathetes kísérlet után azonos motorikus teljesítményt mutatott, mint az egészséges kontrollcsoport.

PHANTOM Omni from Sensable Technologies

nevezetű játékot eredetileg topológus-matematikusok számára fejlesztették ki, azonban a 3D-s játék mindössze heti egyszeri 20 perc játékkal hat hét alatt komolyan fejlesztette a problémákkal küzdő gyermekek motorikus teljesítményét. A kutatók a jelenséget a sikerélménnyel, illetve a mozdulatok önálló tanulásával és finomításával magyarázták.