Napjainkban a hiperaktivitás pejoratív jelentésű: a rossz gyerek szinonimájává vált.
Pedig a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) nagyon is komoly betegség, ami csak akkor kezelhető megfelelően, ha időben felismerik. Hátterében számos dolog állhat, azonban ettől függetlenül egyetlen dolog közös bennük: nehezen felismerhető probléma, ami az egészséges felnőttkor érdekében speciális bánásmódot, kezelést igényel.

Hogyan ismerjük fel a hiperaktív gyereket?

A társbetegségek egy részének jelenléte utal ugyan az ADHD-ra, azonban sok esetben a hiperaktivitás önmagában jelentkezik. Ráadásul a tünetek többsége minden gyermekről elmondható, a hiperaktív gyerekekre csak fokozottan igaz. Ez megnehezíti az ADHD felismerését és megfelelő kezelését is.

A hiperaktivitás háttere

Az ADHD-nak számos oka lehet. A hiperaktivitásra való hajlam öröklődhet, de a problémát kiválthatják a legváltozatosabb környezeti tényezők. Egyesek szerint már az anyaméhben kialakulhat a gyermek hajlama, ha az anya túl idős a terhességhez, ha dohányzik vagy éppen gyógyszereket szed. Ennél valószínűbb, hogy a születés körülményei nyomán alakul ki a hiperaktivitás: a fekvő szülőhelyzetben nagy az esélye a homloklebeny sérülésének. A születést követően is kialakulhat azonban, például különböző mesterséges anyagok hatására.

Bár minden ok egyelőre nem nyilvánvaló, az azonban tény, hogy az ADHD a gyermekek 4-5%-t érinti, és sok esetben a kísérőbetegségek hiánya miatt nem, vagy csak túlzottan későn ismerik fel. Fontos azonban tudatosítani magukban és a környezetünkben, főleg pedig a gyermekben, hogy a hiperaktivitás nem betegség, a hiperaktív gyermek csupán más, mint a többiek. Mássága nem betegség ugyan, viszont problémát okozhat számára és a környezete számára egyaránt.

Hiperaktivitás és extrém intelligencia

Gyakori tévhit, hogy az ADHD-s gyermekek szellemileg is visszamaradottabbak kortársaiknál. Ennek a széles körben elterjedt tévhitnek köszönhető, hogy sok ADHD-s gyermeket csak tízéves kor körül diagnosztizálnak, amikor sajnos sokszor már késő egyes zavarok korrigálása, csak maga az ADHD kezelhető.

Ezzel szemben az ADHD-s gyermekek sokszor sokkal intelligensebbek, tájékozottabbak, okosabbak kortársaiknál. Nem ritka az, hogy már óvodás korban megtanulnak írni vagy olvasni, illetve számos olyan ismeretre tehetnek szert, ami csak iskoláskorban jellemző. Hiperaktivitásuk nem feltűnő úgynevezett kettes csoportban: kiválóan érzik magukat és viselkednek egy felnőtt személy, különösen pedig az általuk nagyra tartott felnőtt társaságában. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar akkor válik igazán feltűnővé, ha a csoporthoz egy harmadik személy is csatlakozik.

A hiperaktivitás tünetei

Az ADHD alapvető, minden gyermeknél tapasztalható tünetei három csoportra oszthatóak:

  1. Az első csoport a figyelemzavar jeleit, a második a túlzott mozgásigényt, míg a harmadik a szertelenséget jelzi.
    A figyelemzavarra utal a részletek felett való elsiklás, a figyelem huzamosabb ideig való fenntartásának képtelensége, nem fejezi be az elkezdett munkákat és nem hajt végre utasításokat. Kerüli a tartós szellemi munkát igénylő feladatokat, elveszíti a feladatok megoldásához szükséges felszerelést, nem figyel, külső ingerek könnyedén elvonják a figyelmét.
  2. A második csoportba a túlzott mozgásigényre utaló tünetek tartoznak, mint a folyamatos fészkelődés és babrálás ülés közben, illetve a helyének engedély nélküli elhagyása. Emellett ide tartozik, ha a gyermek nem megfelelő helyzetekben futkározik, ugrándozik vagy mászik. Utóbbi tünet felnőttkorban enyhül, a serdülők és felnőttek képesek ugyan egyhelyben maradni, azonban eközben magas belső nyugtalanságot élhetnek át.
  3. A harmadik csoport a szertelenség, melybe olyan tünetek tartoznak, mint a várakozásra való képtelenség, mások szavába vágás, a kérdések megválaszolása, mielőtt a kérdés elhangzana.

Természetesen a fenti tünetek nem tűnnek kórosnak és gyakorlatilag minden kicsit elevenebb gyermekről elmondhatóak, azonban a hiperaktív gyermekek esetében ezen tünetek legalább 90%-a párhuzamosan és tartósan van jelen.

Hiperaktivitás kamaszkorban

A fel nem ismert hiperaktivitás skatulyákkal jár. A fejlődésben lévő gyermek állandó jelzőjévé válik a megbízhatatlanság, hasztalanság. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar legtöbb tünetét a gyermek kamaszkorára megtanulja kordában tartani, azonban megmarad az önbecsülés zavara, illetve a motiváció hiánya.

Ezeknek köszönhetően a hiperaktív kamaszoknál megfigyelhető, hogy egy hihetetlenül rövid feladat végrehajtására is képesek órákon át felkészülni. Tökéletes időzavarban szenvednek, nem képesek felmérni képességeiket és beosztani az idejüket, nem érzik az arányokat, terveik pedig többnyire nélkülöznek minden józanságot. Tényleg elhiszik, hogy 1-2 óra alatt tökéletesen fel tudnak készülni egy témazáróra olyan tárgyból, amiből korábban csak elégtelen jegyeket szereztek, és az ő mérlegük szerint öt darab egyes és egy ötös valóban kettest ér a bizonyítványba.

Igazán sikeressé és tehetségessé csak akkor és abban válhatnak, amit maguk választanak hobbinak és valóban leköti őket. Az ideális hobbi hosszú távon leköti a figyelmüket, és képesek a sikerért teljes erőbedobással, mindent bevetve küzdeni.

Hiperaktivitás és a felnőtt élet

Megfelelő kezelés esetén, illetve enyhébb esetekben a hiperaktivitás akár magától is elmúlhat felnőtt korra. Amennyiben ez mégsem történik meg, a legtöbb felnőttnél nem okoz jelentős problémát: hatékonyan képesek dolgozni, de szeretik a változatosságot, az utazást, a társasági életet.

Bizonyos esetekben azonban, kezelés hiányában fennmaradhatnak tünetek, melyek nyugtalansággal, impulzivitással, rendszeres konfliktusokkal, gyakori munkahelyváltással járnak. Igaz ugyan, hogy ezek a tünetek kellemetlenek, azonban időközben felismert előnyös tulajdonságukkal és készségükkel képesek ezt kompenzálni.

Sajnos azonban kezelés hiányában a felnőttkori hiperaktivitás szélsőséges esetekben depresszióhoz és öngyilkossághoz, vagy éppen ellenkezőleg, összeférhetetlenséghez, pszichoticizmushoz vezethet.

Az impulzivitás is az ADHD egyik tünete.