Szervi ok nélkül is lehet figyelemzavaros a gyermek.

figyelemvar, mint tünet

figyelemvar, mint tünet

Felmerülhet a szülőkben a kérdés, hogy mikor kell elkezdeni aggódni, illetve honnan vehetik észre, hogy gyermeküknél figyelem problémája áll fenn, figyelemzavaros

Mielőtt a tünetekre kitérnék, szeretném még hozzátenni, hogy a figyelemzavar, mint tünet, akkor is megjelenhet, ha nincsen organikus, szervi ok a háttérben, vagy nincs mellette hiperaktivitás tünete.
Előfordulnak olyan esetek, mondhatni gyakran, mikor a figyelmi probléma mögött pszichés okok állnak.
Például:

  • valamilyen konfliktusos családi működés,
  • egy olyan életesemény, ami elvonja a figyelmét,
  • szorongás,
  • esetleg tanulási problémák.

Ahhoz, hogy a pontos ok, illetve a megfelelő megoldás megszülessen, feltétlenül keressenek szakembert!

A figyelem kapacitása,

hogy mennyi ideig képes egy gyerek figyelmi, az életkorral változik.

A kis-óvodásoktól nem elvárható, hogy fél órát, vagy hosszabb időt eltöltsön ugyanazzal a tevékenységgel. Az iskolás korra azonban már jó, ha képesek arra, hogy 30 percnyi időt olyan dologgal töltsenek, ami nem feltétlenül érdekli őket.
Erre nagy szükségük lesz az iskolában. Az alsós évek alatt tovább fejlődnek, és szép lassan képesek lesznek ennél hosszabb időre is koncentrálni.

Vannak gyerekek, akik számára a későbbiekben, akár felnőtt korban is nehézséget okoz a hosszú odafigyelés. Vagy ha sikerül, nagy erőfeszítésbe kerül. Nekik figyelem problémájuk van, mellyel megtanulhatnak bánni.

A koncentrációs képesség fejleszthető!

A fejlesztés igazából az alsós korosztály és az óvodások számára legjobban elképzelhető, míg a felső tagozatban és utána inkább stratégiák alkalmazása és a figyelmi problémák kompenzálása lehetséges.
Persze most arról a figyelemzavarról beszélek, amelynek organikus oka van, tehát születés alatt, után, magzati korban olyan esemény történt, amely kihatott az idegrendszeri fejlődésére.

A figyelem fókuszálása is nehézséget okozhat

azoknak, akiknek figyelmi problémájuk van. Könnyen elterelhető a figyelmük, és emiatt nehezen koncentrálnak egy adott feladatra. Kisebbeknél megfigyelhető, hogy a játék nagyon rövid ideig köti le a figyelmét. Megint fontos figyelembe venni az életkori képességet is, de azért az láthatják, hogy óvodások már hosszabb ideig is képesek egy adott játékkal foglalkozni, bár inkább az óvoda végén láthatnak nyugodtan, egy teljes társasjáték menetet lejátszó gyerekeket.

Azok a gyerekek, akik figyelmi problémával küzdenek, csak belekapnak egy játékba, és nagyon lelkesek, szeretnének vele játszani, de nem képesek tíz percig, vagy akár csak öt percig is azzal foglalkozni. Vagy ha beszélnek hozzá, mintha nem is oda figyelne, nem is hallaná, ha kérnek/kérdeznek tőle valamit.

Megint csak hangsúlyoznám, hogy nem a pszichés okra gondolok itt, mikor ellenállásban van, vagy szófogadatlan, vagy feszült, hanem mikor rendszeresen, bármilyen helyzetben előfordulhat, hogy nem is emlékszik, mit mondtak neki.

A legkönnyebben ezt a két tünetet tudják észrevenni gyermekükön.

Érdemes figyelni, hogy mennyire fejlődnek ebben, vagy mennyire vannak elmaradva az életkoruktól, mert – ahogy már említettem,- az óvodás kor és az iskolás kor elején lehet a legjobban foglalkozni ezekkel a problémákkal, mert az idegrendszerük még könnyebben formálható, és figyelmük javítható lehet.

Érdemes mozgásterapeutával (pl: alapozó terapeuta, Ayres-terapeuta, TSMT terapeuta), gyógypedagógussal, pszichológussal felvenni a kapcsolatot, hogy utána járjanak, mi áll a probléma hátterében, és hogyan lehetne a legjobban a gyermeknek segíteni a későbbi boldogulásban.